Az elmúlt években számos előadást tartottam már arról, hogyan és miként kell jó történetet mesélni. Ezt a blogot nem egy „majd én megmondom” szakmai blognak szánom. Rengeteg forrásból, számos könyvből, blogból, kutatásból, szakértői beszélgetésből származik az, amit most megosztok veletek. De szívesen vitatkozhatunk is, ha nem értetek egyet - nem kell ugyanis egyet értenünk. A hangvétele is lazább, hogy könnyebben lehessen majd megemészteni a nehezebb, tudományosabb részeket. Ennek a résznek az elolvasása hozzávetőlegesen 7-10 percet vesz majd igénybe.

És ha már a részeknél tartunk!

Ezt a blogot úgy érdemes felfogni, mint egy mini kurzust, ahol a bejegyzések egymásra épülnek. Mint egy előadás. Lesznek azonban majd kikacsintások is. Ezeket jelzem majd nektek valahogy. Egy-egy érdekes Youtube videó, egy témába vágó könyv, egy másik külföldi blog érdekes behúzása, esetleg egy TED előadás, netán egy konferencia tapasztalata, nos ezek mind-mind itt lesznek majd velünk. Nem mindent fogok blog bejegyzés formájába ölteni, lesznek egyszerűen csak Facebook bejegyzésekbe csomagolt gondolatébresztők. Egy-egy kép vagy videó, esetleg egy erős idézet, ami hozzásegít bennünket ahhoz, hogy napról napra jobb történetmesélőkké váljunk és így építsük a márkánkat, az üzletünket.

Mielőtt belevágunk a mai témánkba, ami egy szám, egészen pontosan egy szorzó (13.568), pár gondolatot még engedjetek meg, hogy röviden bemutassam, hogyan is tervezem felépíteni ezt a kis mini kurzust.

Elsőként írni fogok nektek arról a megváltozott környezetről, amiben ma a márkáknak, az üzleti vállalkozásoknak történeteket kell mesélni. Ezek elsősorban kutatási adatok lesznek, tények, amelyekkel lehet, de nem érdemes vitatkozni.  Utána írok még pár bejegyzésben arról, hogy mi és hogyan változott meg, milyen minőségi és mennyiségi változásokon mentünk / megyünk keresztül. Erre is hozok pár megdöbbentő adatot, kutatást. Belemélyedünk majd abba is, hogy egyáltalán a kommunikációban miért fontos a történet, a jó történet. Hogyan és miként reagál a jó történetre az emberi agy. És írok majd nektek arról is, hogy valójában mi is az a történet, hogyan épül fel, és neked hogyan érdemes erről gondolkodnod, hogyan érdemes ezt a folyamatot majd megközelítened, végig csinálnod. rengeteg technikát, trükköt, praktikát fogok mutatni, amelyeket bármikor Te is könnyedén alkalmazhatsz.

És most akkor csapjunk a lovak közé!

Pár napja kitettem egy posztot a Facebookra, amelyen egy szám volt: 13.568. Jeleztem is nektek, hogy ez egy szorzó. Nos most lerántjuk a leplet erről a számról egy kutatás segítségével, amelyet még 2017-ben a Telekom végzett.

Elgondolkodtatok-e már azon, hogy egy átlag magyar ember egy hónapban összesen mennyi adatot fogyaszt?

Nem biztos. Mert valljuk be, nem egy tipikus vasárnapi ebéd téma. De ha most elgondolkodnátok egy kicsit, milyen szám jutna eszetekbe? Annyit segítek, hogy gigában mérhető! Túl nagy dologra se gondoljatok, mert egy átlag számot kellene kitalálni, ami a teljes magyar társadalomra jellemző. És nem. Nem a 13.568 giga lesz ez.

A Telekom 2017-ben megpróbálta ezt a számot megbecsülni és készített egy kutatást, amelyben az jött ki, hogy egy átlag magyar 18 éven felüli egy hónapban 106 giga adatot fogyaszt. 6 gigát okostelefonon keresztül, és 100 gigát úgynevezett desktop készüléken keresztül.

Mivel ez egy 2017-es, azaz lassan 5 éves adat, nem biztos, hogy 100%-ig aktuális, de egy dologra nagyon is jó lesz, mindjárt látni fogjátok.

Mert sokan most felteszik a kérdést, hogy ez most sok, vagy nem sok? Kinek az, kinek nem. Nem is akarok ebben igazságot tenni. Inkább egy kis hasonlattal segítek. Mert egy dolgot most gyorsan előre is hozok – az emberi agy nem érti az abszolút értékeket. Ezért nem tudjuk elképzelni, megmondani egységesen, hogy a 106 giga sok vagy kevés. De erről még írok bővebben abban a szakaszban, amikor az emberi agy információ feldolgozási mechanizmusairól írok.

Egyszóval: hasonlítsuk ezt az adatot valamihez. Mondjuk a saját nagyszüleink korábbi, fiatalkori adat fogyasztásához. Abból kiindulva tehát, hogy a kedves nagyi elolvasott naponta egy újságot, havonta egy könyvet és kapott átlag két levelet, adatokban számolva összesen sem több volt több a fogyasztása, mint (egyik számban sincs benne a TV és a rádió) cca. 8Mb! Ennyi, nem több.

106 giga kontra 8Mb. Lassan kézzelfogható lesz a különbség, hogy milyen hatalmasra is nőtt néhány évtized alatt az az adatmennyiség, amit fel kell tudnunk dolgozni, úgy, hogy közben az evolúció ebben nem sokat segít: azaz nem lett gyorsabb az emberiség agya, nem lett nagyobb sem, hatékonyabb sem. Ha a 106 giga adatot egy kicsit vizualizálni akarom – merthát mégiscsak történetmesélésről szól ez a blog – akkor íme:

Vessük össze most a nagyi és az átlag magyar fiatal adatfogyasztását: 106 giga kontra 8Mb, az körülbelül 13.568 szoros. Minimum ennyiszer több információt kell ma egy átlag magyarnak feldolgoznia, mint a nagyszüleink korában kellett egy átlagembernek.

Bődületes szorzó, hatalmas adatnövekmény. És ha belegondolunk, hogy egy

Shakespeare korabeli ember egész életében nem kapott annyi információt, mint amennyi most egy újság hétvégi mellékletében benne van,

akkor joggal csúszhat ki a szánkon, hogy „te jó ég”, milyen eszméletlen mennyiségű adat és információ ömlik ránk minden nap, minden héten és hónapban. És joggal vetitek fel a kérdést, hogy az emberi agy kapacitása és hatékonysága ezt nem követi le, akkor hogyan és miként vagyunk képesek feldolgozni ezt a bődületes adatmennyiséget?

Sajnos SEHOGY!

Szelektálunk. Ha szerencsénk van, akkor mi, ha nincs, akkor megteszik ezt helyettünk a közösségi média professzionálisan kifejlesztett mesterséges intelligencián alapuló algoritmusai és szépen bele is csúszunk egy „filter bubble” nevű jelenségbe, amelyről természetesen még bőven lesz szó a blogon, később.

Azért van szükségünk történetekre, hogy ebben a bődületes információ tengerben segítsük a célközönségünk agyát abban, hogy bennünket vegyen észre, a mi üzenetünk maradjon meg, mitöbb, a mi üzenetünket dolgozza fel, tárolja el, és a kellő pillanatban hívja elő. Például egy vásárlási döntés alkalmával vagy bármilyen más szolgáltatás igénybevételének döntése előtt. Mert ebben a hatalmas zajban csak az segít, hogy a vásárlói döntés pillanatában a vásárló agya mely márka kommunikációjára emlékszik, melyiket tárolta el a hosszú távú memóriába, melyikhez kötődik érzelmileg és melyik nem esett ki a „kosárból” azonnal. A történetekben átadott információ mindig sokkal tovább megmarad, mindig könnyebben felidézhető, és szinte mindig arra a termékre esik a választás, amelyiknek a története megragadta a figyelmünket.

És akkor most erre itt egy  indián közmondás is: 

Hogy miért van ez és hogy mi történik az emberi agyban amikor történetet hall? Nos, erről lesz még szó az elkövetkező hónapokban. Ezért is érdemes olvasni a YourBigStory blogot, hogy megtanulj az emberek fejében megmaradni, emlékezetes lenni ebben a hatalmas információ áramlásban.

Hozok még pár bizonyítékot arra, hogy miért is ilyen fontos az, hogy profi történetmesélő legyél, hogy még jobban lássátok, hogy mekkora ellenszélben, mekkora zajban kell a saját történeted a megfelelő időben, a megfelelő emberekhez eljuttatnod.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy kövess a közösségi felületeken is, és küldd el pár ismerősödnek is a bejegyzést!

Köszönöm, hogy velem tartottál, hogy elolvastad ezt a részt. Hamarosan jön a következő epizód.